először is kellemes húsvétot mindenkinek, így utólag is :) elszörnyedve látom, hogy megint egy hónapja nem írtam. egészen el vagyok az utóbbi hetekben havazva, gépnél alig vagyok, vagy alszok, vagy olvasok, vagy a friss levegőn semmitteszek. egyébként még mindig ebben a bizonyos tavaszi fáradtságban szenvedek, tehát megint visszatért a több órás délutáni alvás és a folytonos agonizálás, mint minden tavasszal. úgyhogy az osztálykirándulásnál már csak a nyarat várom jobban, hogy végre kipihenjem magam, mert egyszerűen feléltem minden energiatartalékot.

mesélnivalóm is biztos lenne, csak már nem emlékszem, mi történt az elmúlt egy hónapban. a legkorábbi emlékem az a pénteki hooligans koncert, ami kellemes csalódást okozott. egész jó buli volt, de a tombolás részemről elmaradt, mert úgy mentem oda, hogy csak két számukat ismertem, és a rajongótábor jelentős része is eléggé karótnyelt volt. 

egyébként nekiálltam keresgélni valami jó tárhelyet, mert nem értek ehhez a blogspothoz, és nem tetszik, hogy csak egy bizonyos sablonnal lehet dolgozni. úgyhogy majd esős napokon megint nekiállok kódolgatni. de most lépek, csak egy gyors bejegyzés erejéig jöttem, mert tanulgatni kell most már tényleg.

az előbb kifogástalanul megírtam egy irdatlan hosszú bejegyzést, ugyanis gyanúsan hamar befejeztem egy tételt. erre elnyomkodtam mindent, mert meggugliztam, hogy hogyan kell írni Freddie Mclair nevét, és eltűnt minden. éljen az infótag. majd holnap megint írásba foglalom a mélyenszántó gondolataimat, most már nincs türelmem hozzá. sejthetitek milyen állapotban vagyok, ha a végtelen türelmemet is elvesztettem :)

a mai nap tanulsága: sábádu sábádubádábádá

ezt pedig az optimista életszemlélet jegyében.. és hogy ne unatkozzatok.

ez sosenem lesz kész

L: hogyhogy piros?
M: hát mert átlagos vagyok. meg tudod, a piros vágykeltő szín.
L: ez hülye.
K: szerintem nem vagy átlagos.
M: ó
L: ja, kis gyogyós, az elvont szövegeivel.
K: meg ez a haj, ezek az arcvonások..
L: meg picii
K: olyan kis mongol.

imádom ezeket a lényegretörő, intelligens társalgásainkat, amiknek a tartalma mellesleg cseppet sem sértő :D

"de a Merci mindig vigyorog. órán írja a feladatot, és egyszer csak elkezd mosolyogni. és nem tudod, hogy min."

ez kissé félelmetesen hangzik, de jó dolog is ugyanakkor. az irónikus az egészben az, hogy cirka másfél évvel ezelőtt ugyanez a srác vágta a fejemhez nap mint nap, hogy milyen fapofával ülöm végig az óráimat. akkoriban azt hittem - illetve inkább bemeséltem magamnak -, hogy végül benőtt a fejem lágya és nem viselkedek többé idiótaként. valójában viszont cseppet lelki roncs voltam, és ezzel próbáltam nyugtatgatni magam. most viszont a fent idézett állapot áll fenn, és nem is tudnám elképzelni, hogy valaha is más legyek. persze komoly és felelősségteljes vagyok a magam módján, és mondhatni sok olyan téma érdekel, ami a legtöbb korombélit hidegen hagyja, mégis ez a baromkodás hozzám tartozik. arról nem is beszélve, hogy a nevetés állítólag gyógyít, vagy ha nem is, sokkal jobb kedélyűvé tesz. tulajdonképpen jelen pillanatban is bosszankodhatnék és tarhatnám a haragot, mert megbántottak és átcseszték a fejemet. de inkább úgymond szarok az egészre, nevetek, és sodródok az árral. mert ez sokkal jobb ám :)

na ezt most így muszáj volt kiírni magamból.

Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem,
De most még téged látlak
Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Boltban a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken,
Mozikban a sírós részeken,
Könnybe lábadt szemeken.

most ennyi telik tőlem, sajnálom.

"szereted játszani az elérhetetlent?"

IMÁDOM, baszki :)