először is kellemes húsvétot mindenkinek, így utólag is :) elszörnyedve látom, hogy megint egy hónapja nem írtam. egészen el vagyok az utóbbi hetekben havazva, gépnél alig vagyok, vagy alszok, vagy olvasok, vagy a friss levegőn semmitteszek. egyébként még mindig ebben a bizonyos tavaszi fáradtságban szenvedek, tehát megint visszatért a több órás délutáni alvás és a folytonos agonizálás, mint minden tavasszal. úgyhogy az osztálykirándulásnál már csak a nyarat várom jobban, hogy végre kipihenjem magam, mert egyszerűen feléltem minden energiatartalékot.

mesélnivalóm is biztos lenne, csak már nem emlékszem, mi történt az elmúlt egy hónapban. a legkorábbi emlékem az a pénteki hooligans koncert, ami kellemes csalódást okozott. egész jó buli volt, de a tombolás részemről elmaradt, mert úgy mentem oda, hogy csak két számukat ismertem, és a rajongótábor jelentős része is eléggé karótnyelt volt. 

egyébként nekiálltam keresgélni valami jó tárhelyet, mert nem értek ehhez a blogspothoz, és nem tetszik, hogy csak egy bizonyos sablonnal lehet dolgozni. úgyhogy majd esős napokon megint nekiállok kódolgatni. de most lépek, csak egy gyors bejegyzés erejéig jöttem, mert tanulgatni kell most már tényleg.

az előbb kifogástalanul megírtam egy irdatlan hosszú bejegyzést, ugyanis gyanúsan hamar befejeztem egy tételt. erre elnyomkodtam mindent, mert meggugliztam, hogy hogyan kell írni Freddie Mclair nevét, és eltűnt minden. éljen az infótag. majd holnap megint írásba foglalom a mélyenszántó gondolataimat, most már nincs türelmem hozzá. sejthetitek milyen állapotban vagyok, ha a végtelen türelmemet is elvesztettem :)

a mai nap tanulsága: sábádu sábádubádábádá

ezt pedig az optimista életszemlélet jegyében.. és hogy ne unatkozzatok.

ez sosenem lesz kész

L: hogyhogy piros?
M: hát mert átlagos vagyok. meg tudod, a piros vágykeltő szín.
L: ez hülye.
K: szerintem nem vagy átlagos.
M: ó
L: ja, kis gyogyós, az elvont szövegeivel.
K: meg ez a haj, ezek az arcvonások..
L: meg picii
K: olyan kis mongol.

imádom ezeket a lényegretörő, intelligens társalgásainkat, amiknek a tartalma mellesleg cseppet sem sértő :D

"de a Merci mindig vigyorog. órán írja a feladatot, és egyszer csak elkezd mosolyogni. és nem tudod, hogy min."

ez kissé félelmetesen hangzik, de jó dolog is ugyanakkor. az irónikus az egészben az, hogy cirka másfél évvel ezelőtt ugyanez a srác vágta a fejemhez nap mint nap, hogy milyen fapofával ülöm végig az óráimat. akkoriban azt hittem - illetve inkább bemeséltem magamnak -, hogy végül benőtt a fejem lágya és nem viselkedek többé idiótaként. valójában viszont cseppet lelki roncs voltam, és ezzel próbáltam nyugtatgatni magam. most viszont a fent idézett állapot áll fenn, és nem is tudnám elképzelni, hogy valaha is más legyek. persze komoly és felelősségteljes vagyok a magam módján, és mondhatni sok olyan téma érdekel, ami a legtöbb korombélit hidegen hagyja, mégis ez a baromkodás hozzám tartozik. arról nem is beszélve, hogy a nevetés állítólag gyógyít, vagy ha nem is, sokkal jobb kedélyűvé tesz. tulajdonképpen jelen pillanatban is bosszankodhatnék és tarhatnám a haragot, mert megbántottak és átcseszték a fejemet. de inkább úgymond szarok az egészre, nevetek, és sodródok az árral. mert ez sokkal jobb ám :)

na ezt most így muszáj volt kiírni magamból.

Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem,
De most még téged látlak
Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Boltban a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken,
Mozikban a sírós részeken,
Könnybe lábadt szemeken.

most ennyi telik tőlem, sajnálom.

"szereted játszani az elérhetetlent?"

IMÁDOM, baszki :)

hétvége

az előbb fejeztem be az időutazó feleségét, mármint a filmet. kissé még a hatása alatt vagyok, igazából eléggé lehangolt. pedig nem volt rossz, sőt.. egy csöpögős, össze-vissza nyáladzós romantikus filmre számítottam, erre kaptam ezt. kifejteni nem tudnám milyen gondolatok kavarognak most a fejemben ezzel kapcsolatban, ugyanis kereken három órát aludtam - és akinek volt már része hasonló élményben, bizonyára tudja mennyire jól működnek ilyenkor az agytekervények.
tegnap megvolt Adri bulija. annyira ravaszul megterveztem és hihetően beadtam mindent, hogy semmit sem sejtett. apunál voltunk, ő tulajdonképpen attól félt a leginkább, hogy összehányjuk a lakást - ami amúgy felháborító és alaptalan feltételezés. :) mondjuk egy csomóan nem tudtak eljönni, de azért azt hiszem így is egészen emelkedett volt a hangulat.
nagy bánatomra alvinra nem tudtunk odaérni, mert cseppett elhúzódott a buli, így inkább csak a városban lézengtünk, és összefutottunk pár érdekes arccal. a legnagyobb örömet tulajdonképpen az okozta számomra, hogy a buszon a lehető legmegfelelőbb helyet szereztem meg az elsőfokú fagyást szenvedett lábaim melengetéséhez. kiderült az is, hogy a rózsadombon lakik egy arc, aki teljesen úgy néz ki, mint Mike Bailey a skinsből. legalábbis enyhe alkoholos befolyásoltság alatt így véltem.
egyébként - hogy meg ne hazudtoljuk magunkat -, Ancsával hajnali 2kor south parkot néztünk, reggel felé meg belenéztünk a family guy-ba. és fájt nagyon.

tegnap meg többek között rákaptam ennek a Mika nevű fiatalembernek a muzsikájára. régen pedig kifejezetten idegesített a vinnyogása. de a klipjei alapján úgy vettem észre, elég hobortós, elvont gyogyós ahhoz, hogy elnyerje az elismerésemet. ;) úgyhogy.... youtube.

jelenlegi fogyasztásom: 1,5 csomag dinnyés v. epres rágó / nap

nem is szar a memóriám !

L* üzenete:
*jah
*6évesen meg fejemmel..:S
∼ m üzenete:
*juj, tényleg arról rémlik is valami
*nem valami anyajegyet műtöttek le?
L* üzenete:
*dee
*milyen kurva pro vagy :D

cím

- ásd el a hóban, én meg holnap kiásom.
- de addigra rozsdás lesz, baszki.

megerőltető, de igyekszem értelmesen fogalmazni. eszméletlenül fáradt vagyok.. "azért, mert heti 12 órát alszol" - ez valahogy így van ugyulubugyulum, és bizony azt a tizenkét órát is csak hétvégén. komolyra fordítva a szót, ma tényleg húzós napom volt, ugyanis suli után rögtön rohantam be a városba, hogy kulturált módon össze tudjak futni Rékával. körülbelül ezer éve nem láttam. diszkréten megjegyeztem, hogy milyen szép hosszúra megnőtt már a haja, ő pedig azt mondta, hogy nemrég vágatta. erre déja vu-m lett. 
mellesleg, azt gondolná az ember, hogy az osztálytársainak tizenhat-tizenhét éves korukra már kellőképpen benőtt a fejük lágya annyira, hogy ha a suliból kiérvén meglátnak egy bizonyos fehér képződményt elterülve egészen a horizontvonalig, nem éreznek legyőzhetetlen késztetést, hogy megdobálják gyengébb és apróbb társaikat. de rosszul gondolná.. hiszen tudhatnánk már, hogy a fiúkák később érnek.
eléggé úgy tűnik, hogy összejön a hétvégi alvin koncert, persze nagy huncutkodások és szervezkedések árán. nekem még valahogy meg kell oldani, de megoldom. soha nem fordult még elő, hogy miattam kellett volna visszamondani bármit is. főleg mióta megint elhatároztam, hogy igenember leszek. 

és most berakok valami zenét, hogy ne legyen ilyen szürke, meg lehangoló minden.. bár ez sem kifejezetten olyan "kiugrok a bőrömből" szám. de nekem tetszik.

coelho = ♥

" Veronika visszament a helyére, és megvárta, amíg az ápolónő újra belemerül az olvasásba. Mit is jelent az, hogy bolond? Fogalma sem volt róla, mert az emberek összevissza használták ezt a szót. Például bizonyos sportolókról azt mondták, hogy őrült, mert meg akar dönteni egy rekordot. És a művészek is őrültek, mert állandó bizonytalanságban élnek, soha nem tudják, mit hoz a holnap, és egyáltalán nem olyanok, mint a "normális" emberek. Másrészt Veronika rengeteg embert látott, akik télen hiányos öltözetben Ljubljana utcáin sétáltak, a világ végéről prédikáltak, vagy ócska rongyokkal és papírzacskókkal telepakolt bevásárlókocsit toltak a szupermarketekben. (...) Mi az, hogy bolond? Talán jobb lenne, ha maguktól az érintettektől kérdezné meg. (...)

- Nem tudom, mi az, hogy bolond - suttogta Veronika. - De én nem vagyok az. (...)

- Bolond az, aki a saját világában él. Mint a skizofrének, a pszichopaták vagy a mániákusok. Vagyis, akik különböznek a többiektől.

- Mint Te?

- Másrészt - folytatta Zedka, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést - bizonyára hallottál Einsteinről, aki azt állította, hogy nincsen se tér, se idő, kizárólag a kettő egysége létezik. Vagy Kolumbuszról, aki ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy a tenger végén nem feneketlen szakadék van, hanem egy másik kontinens. (...) Vagy a Beatlesről, akik teljesen újfajta zenét játszottak és úgy öltözködtek, mintha nem is a saját korukban éltek volna. Ők mindannyian - és rajtuk kívül még emberek ezrei - szintén a saját világukban éltek. (...) "

összevisszaélet?

hát fiatalok, eljött az ideje, hogy ennek a blogspot nevezetű helynek is kellőképpen beszennyezzem az atmoszféráját. ide ömlesztve lehet írni mindent, ami nekem most pont megfelel. szóval tudniillik, az extra áprilistól fizetőssé tesz mindent, és annak ellenére, hogy ott tengődtem lassan két éve, ezek után nem volt nehéz azt az elhatározást hozni, hogy én biza elköltözöm.
amúgy is szükség volt már egy kis változásra. mondjuk ez tényleg apró változás. apropó, változás.. most úgy vagyok, hogy - ha tudnám, hogy nem állna kibebaszott hülyén - levágatnám a hajamat, befestetném vörösre, elajándékoznám a sötét ruháimat a karitásznak, és vennék helyettük ultra rikítósakat. bár az már nem is egészen én lennék. csak kell valami változás. unom, hogy kívülről ugyanaz a valaki vagyok, aki két évvel ezelőtt, miközben már rég száznyolcvan fokot fordultam, szinte minden szempontból. 

holnap van A. 17., azaz tizenhetedik születésnapja. ezt itt már minden bizonnyal nem olvassa ma, úgyhogy kiadhatom magamból, hogy ugyan felforgattam a fél várost, de meg lett a koalája. sőt, kettő is, mert a nagy koalának van kiskoalája. cartmant viszont nem találtunk magunknak, csak egy deformált fejű stant láttunk, de ő nem kell nekünk, mert álszent. a hétvégém elvileg elég zsúfolt lesz.. úgy, ahogy az előző lett volna, végül pedig itthon ültem szombaton és vasárnap is. de "bloggantás" szempontjából megemberelem magam, és írok pár filmről, amiket a közelmúltban láttam. harcosok klubja, az igenember, és a harmadikat meglepő módon elfelejtettem. plusz ugye a rekviem egy álomért, de az már nem is nevezhető közelmúltnak.

és most reményeim szerint elmegyek szundítani. már majdnem el is felejtettem, hogy milyen fáradt és rosszkedvű vagyok. ja és köszönet a fejlécért ennek a fantörpikus oldalnak, nekem ilyesmihez most nem lett volna energiám/fantáziám.