" Veronika visszament a helyére, és megvárta, amíg az ápolónő újra belemerül az olvasásba. Mit is jelent az, hogy bolond? Fogalma sem volt róla, mert az emberek összevissza használták ezt a szót. Például bizonyos sportolókról azt mondták, hogy őrült, mert meg akar dönteni egy rekordot. És a művészek is őrültek, mert állandó bizonytalanságban élnek, soha nem tudják, mit hoz a holnap, és egyáltalán nem olyanok, mint a "normális" emberek. Másrészt Veronika rengeteg embert látott, akik télen hiányos öltözetben Ljubljana utcáin sétáltak, a világ végéről prédikáltak, vagy ócska rongyokkal és papírzacskókkal telepakolt bevásárlókocsit toltak a szupermarketekben. (...) Mi az, hogy bolond? Talán jobb lenne, ha maguktól az érintettektől kérdezné meg. (...)
- Nem tudom, mi az, hogy bolond - suttogta Veronika. - De én nem vagyok az. (...)
- Bolond az, aki a saját világában él. Mint a skizofrének, a pszichopaták vagy a mániákusok. Vagyis, akik különböznek a többiektől.
- Mint Te?
- Másrészt - folytatta Zedka, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést - bizonyára hallottál Einsteinről, aki azt állította, hogy nincsen se tér, se idő, kizárólag a kettő egysége létezik. Vagy Kolumbuszról, aki ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy a tenger végén nem feneketlen szakadék van, hanem egy másik kontinens. (...) Vagy a Beatlesről, akik teljesen újfajta zenét játszottak és úgy öltözködtek, mintha nem is a saját korukban éltek volna. Ők mindannyian - és rajtuk kívül még emberek ezrei - szintén a saját világukban éltek. (...) "
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése